SVC VMC Belépés
Petőfi, Sándor portréja
Petőfi, Sándor

Egy gondolat bánt engemet... (Magyar)

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

1846



One thought (Angol)

One thought keeps going round my head:
The thought of dying in my bed!
Slowly withering like some overblown
Flower the greenfly gnaws and makes his own;
Wasting away like an old candlestick
In a deserted room, grown pale and sick.
Dear God, devise as nemesis
Any cruel death for me but this!
O let me be a tree by lightning blasted,
Twisted by hurricanes, by wild winds wasted;
Or let me be a cliff the loud storms batter
And hurl into the vale below to shatter...–
Once every nation now in chains,
Grown weary of its yoke, regains
Its self-respect, cheeks flushed and banners red,
One undefiled word fluttering overhead,
That word Liberty
Chanted incessantly,
Chanted across the globe from east to west,
There, where the tyrant, dares to raise his crest,
There, where guns resound,
Let my corpse be found,
There let my young heart drain its blood away,
And should I have one last word still to say
Let it be lost in din and clash of steel
In cannon’s roar and trumpet’s loud appeal,
Let my body be
Trodden by cavalry
Their horses blowing, hot with triumph wrung
From death and leave me broken in the dung,
Let my scattered bones be still disjointed
Until the day for burial be appointed,
When in ceremonial order, flags of mourning grace
The long processions at funereal pace,
And all dead heroes find a common plot
Who with sacred Liberty threw in their lot.