SVC VMC Belépés
Petőfi, Sándor portréja
Petőfi, Sándor

A XIX. század költői (Magyar)

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

1847



THE POETS OF THE NINETEENTH CENTURY (Angol)

Let no one with a languid finger
dare to sweep the strings today!
The lyre that's lifted up is ready
to get a great work under way.
If you can sing of nothing better
than your own joy or broken heart,
the world can do without your singing:
keep out, where you can have no part!

We wander in the wilderness like
Moses and his ancient folk,
following the fiery pillar
God had sent to guide his flock.
In our days God has ordered poets
to be the fiery pillars and
so to lead the wandering people
into Canaan's promised land.

Onward then, let every poet
take men through the flames and flood!
A curse on anyone who scatters
the people's flag into the mud,
a curse on anyone who lingers
in laziness or cowardice
resting in the shade while others

work and sweat, aim and miss!
False are the prophets still abounding
who preach out of pure hate and fear
that this is where we can stop wandering
because the promised land is here.
It is the worst, the worst of falsehoods
as millions witness easily
in mere existence, hopeless, wretched,
hungry and thirsty at midday.

When all men lift the horn of plenty
in one happy equality,
when all men have an equal station
at the table of justice, and, see
the spiritual light break shining
through the windows of every house
then we can say, no more wandering,
Canaan is here, let us rejoice!

And till then? Till then is no resting,
till then the struggle has no end.
It may be life is unrewarding
for every fighting drop we spend,
but then death comes with gentle kisses
to close our eyes, and softly lowers
our bodies deep into the earth with
pillows of silk and cords of flowers.

Pest, January 1847